Eretnekség, vagy inkább eretnekségek egy csoportja, amely a 20. század elején a modern filozófia és kritika hatására lépett fel az Egyházon belül, azzal az igénnyel, hogy a vallást és a katolikus egyházat radikális megújulás által felemelje és megmentse.
Főbb alakjai: Franciaországban Leroy és Loisy, Angliában Tyrrel, Németországban Schell, Olaszországban a „Modernisták programjának” (névtelen) szerzői (akik nem eredeti gondolkodók voltak, hanem csak mások gondolatait ismételték), a modernizmus makacs követője és védelmezője olasz földön E. Bonaiuti volt. Szent X. Pius pápa két dokumentumot adott ki a modernizmus ellen: a Szent Hivatal „Lamentabili” kezdetű dekrétumát (1907. július 3., DB, 2001 ff.) és a „Pascendi” kezdetű enciklikát (1907. szept. 8.). Az előbbi 65 elítélt tételből áll, az enciklika pedig a modernista elméletek világos és mélyreható elemzése, szemben a józan filozófiával és a keresztény tanítás teljes örökségével. Ahhoz, hogy pontos képet kapjunk a modernizmusról, elegendő elolvasni ezt a pápai dokumentumot, amely a modernisták tiltakozása ellenére az évek során egyre objektívebbnek és hatékonyabbnak bizonyult. A következőkben felvázoljuk ennek körvonalait.
A modernizmus a verbális katolicizmus és a valóságos naturalista racionalizmus hibrid keveréke, amely a következő három hamis filozófiai rendszeren alapul:
-
Agnoszticizmus (a kanti filozófiából), amely a szubjektivizmust, a fenomenalizmust és a relativizmust foglalja egységbe, leértékelve a racionális megismerést.
-
Immanentizmus, amely szerint az emberi tudat gyakorlatilag minden igazságot magában hordoz, még az isteni igazságot is, amely a vallásos érzék irányításával fejlődik ki (Kant és Schleiermacher tanítása nyomán).
- Radikális evolucionizmus, amely számára az igazi valóság nem a lét, hanem saját személyünk az időn át való folyásában (Hegel, illetve még inkább Bergson nyomán).
Vallási jellegű következményei:
-
A világtól elkülönülő személyes Isten bizonyításának lehetetlensége.
-
A vallás és a kinyilatkoztatás tudatalattink természetes terméke, a dogma pedig annak ideiglenes kifejeződése, amely állandó fejlődésnek van kitéve.
-
A Biblia nem isteni ihletésű könyv, továbbá kritikusan kell tanulmányozni, mint emberi könyvet, amely tévedéseknek van kitéve.
-
A tudománynak semmi köze a hithez: a kritikus mint olyant tagadhatja azt, amit hívőként viszont elismer.
-
Krisztus istensége nem az evangéliumokból vezetendő le, hanem az a keresztény lelkiismeret gyümölcse.
-
Krisztus halálának engesztelő és megváltó értéke Szent Pál véleménye.
-
Krisztus nem alapította meg az Egyházat, sem Péter primátusát, amely aztán a római pápákra szállt át: a mai egyházi szervezet emberi véletlenek eredménye, és folyamatosan változhat.
-
A szentségeket az apostolok iktatták be, akik úgy vélték, hogy ezzel a Mester utasításait tolmácsolják. Ezek a szentségek csak arra szolgálnak, hogy az emberekben életben tartsák a Teremtő örökké hasznos jelenlétének gondolatát.
-
A római egyház merev dogmatizmusa összeegyeztethetetlen az igaz tudománnyal, amely az egyetemes fejlődéshez kapcsolódik és követi annak alakulását.
Szent X. Piusz pápa joggal vonja le azt a következtetést, hogy a modernizmus e káros elvek révén minden vallás eltörléséhez és így ateizmushoz vezet.
Parente – Piolanti, Dizionario di Teologia Dommatica per laici, Studium, Rome 1943.